- Igazság szerint már akkor is
ismertem a páromat, csak az ő
kérésére nem beszéltem a kapcsolatunkról senkinek, és ez azóta sem változott.
Annyit elárulhatok, hogy a barátom pár évvel idősebb nálam,
nem szakmabéli,
de egy modellmunka kapcsán ismertem meg. Bár saját lakása van, nem lakunk közös fedél alatt, én a családommal élek változatlanul, és ez így jó nekünk.

- Fotómodellként tizenhét éves korod óta pózolsz a fényképezőgép lencséje előtt, hoszteszkedtél, divatbemutatókon is szerepeltél. Ez jól jöhetett zsebpénz gyanánt, de vajon még most, a sorozatban való szereplésed dacára is folytatod ezt a munkát?

- Igen, bár természetesen sokkal kevesebb időm jut már rá. Szeretem csinálni, de a sorozat miatt most csak külföldi, főként osztrák felkéréseknek teszek eleget. Örülök, hogy a sors még azt is megadta, hogy a sorozatban Niki is modellkedésből éljen, így a megformálása ezzel is átélhetőbb számomra.

- Már felismernek az utcán, az előbb itt a cukrászdában is kértek tőled autogramot. Párod megszokta, hogy közismert a kedvese?

- Jól tolerálja az ilyen helyzeteket, és ezzel együtt fogad el. Néha kapok szerelmes leveleket, de nem gond, hiszen a barátom nem féltékeny természet.  Amúgy többnyire tizenkét–tizenhárom éves tinilányoktól kapom a legtöbb levelet, akik arról áradoznak, hogy azért vagyok a kedvencük, mert nagyon aranyosnak találnak.

Negatív kritikákat sosem kapsz?

- Bizonyára van, akinek nem tetszem, nem vagyok szimpatikus, de hál' istennek ezt még sem szóban, sem írásban nem közölte velem senki. Internetes fórumon beszóltak már, de ez egyszeri alkalom volt, gyorsan túl is tettem magamat rajta. Mindenkinek vannak ellendrukkerei, irigyei, de ez a világ rendje, amúgy pedig jól tűröm a kritikát. Kamaszkoromra volt inkább jellemző, hogy mindenért sírtam, mindent magamra vettem, de azóta felnőttem, és rájöttem, hogy ennek nincs értelme, mert mindenkinek úgysem lehet megfelelni. Amikor elkezdtem játszani a sorozatban, reálisan láttam magamat, tudtam, hogy sok időbe telik majd, amíg belerázódom a tévézés világába. Egy percig sem képzeltem, hogy már elsőre csodás leszek a kamera előtt. Kezdettől tisztában voltam azzal, hogy eleinte hibázni fogok, de igyekszem egyre jobban és jobban csinálni a dolgomat, hiszen ez egy folyamat, és a tanulás örökösen tart.

- Szüleid elváltak, anyukád révén van egy tíz évvel fiatalabb öcséd, akivel gyakran vagy együtt. Te egy évvel idősebb bátyáddal, illetve az apukáddal élsz egy háztartásban: velük milyen a kapcsolatod?

- A lehető legjobb. A bátyámmal mindig is remekül kijöttem, apukám pedig látja, hogy rendesen tanulok, dolgozom, jóravaló emberekkel veszem körül magam, nincs velem gond, ennek pedig valószínűleg örül szülőként.

- Kiveszed a részed a házimunkákból is?

- Mindhárman kivesszük, apukám és bátyám nem zúdít mindent az én nyakamba csak azért, mert lányból vagyok. Amúgy mindent szívesen megcsinálok, egyedül a főzésben nem jeleskedem túlzottan, bár van néhány étel, amit ízletesen el tudok készíteni, ilyen például a csirkepörkölt és a bolognai spagetti.

- Valaha ritmikus sportgimnasztikáztál, méghozzá profi szinten és hosszú éveken át, ez kecses mozgásodon, tartásodon, járásodon is látszik. Nem hiányzik a rendszeres mozgás?

Jaj, dehogynem! Lejárok edzeni egy közeli konditerembe, de szívesen belekezdenék valami fantáziadúsabb dologba, újabban például érdekel a társastánc. Ehhez nagy kedvem volna, sőt, a barátom is szívesen csatlakozna hozzám, már csupán az elhatározás hiányzik, és hogy rátaláljunk a megfelelő helyszínre. Talán most a nyári szünet alatt jut időm erre is.

- Ha mondjuk egyszer elütné a csillagkúti villamos Kalló Nikit, mihez kezdenél?

- Folytatnám a tanulást, hiszen a Kodolányi János Főiskola kommunikációs szakára járok, amellett pedig tovább modellkednék. A szakirányú médiadiplomával a zsebemben nem csupán a képernyőn tudom elképzelni a további életemet, örömmel dolgoznék a színfalak mögött is, például televíziós szerkesztőként vagy akár újságíróként is szívesen kipróbálnám magamat, de erre két évet még egész biztosan várni kell, mert csak az első évet fejeztem be nemrégiben.